Sümeg

Sümeg a barokk kor gyöngyszemeként húzódik a Bakony és a Balaton-felvidék nyugati csücskének találkozásánál. Ódon épületei között mint ékszerdoboz magasodik a vár, amely már messziről irányt mutat az utazónak, arra késztetve, hogy itt feltétlen megálljon.

Nem is fog csalódni: Sümegen magunk is a történelem szülöttének érezzük magunkat, sétáljunk akár a város macskaköves kis utcácskái között, betérve a Püspöki Palota barokk falai közé vagy az épület tövében húzódó XVI. századi és ma is működő boros pince hűs boltívei alá egy kis gasztronómiai felfrissülésre, vagy vegyük célba az országos hírű, zarándokhelyként is számon tartott Ferences kegytemplom és kolostor épületét lelki, spirituális feltöltődés reményében. Ha testileg-lelkileg kellő erőt gyűjtöttünk, nekivághatunk és bevehetjük a város szívéből kiemelkedő dombtetőn a várat. Történelmi barangolásunkat odafönt is érdemes folytatni a középkori kőfalak között: láthatjuk itt hazánk korabeli fegyvereit és kínzóeszközöket, ágyúkat, régi mesterségek szentélyeit.

S ha a régmúlt lovagi történéseit élőben is látni kívánjuk, sétáljunk vissza a vár tövébe, ahol a Fedett Lovagi Arénában az év bármely szakában együtt izgulhatunk lovagokkal, várurakkal és várhölgyekkel a Történelmi Lovasjátékon, majd a historikus nap megkoronázásaként lakomázzunk mi is a szereplőkkel középkori módra.

A régi korok szerelmeseinek álljon itt valamivel részletesebb leírás a város múltjáról:

Sümeg határában őskori kovakőbányát (ma természetvédelmi terület és múzeum), római kori települést és ókeresztény bazilikát tártak fel. Országosan ismert várát a tatárjárást követően IV. Béla király kezdte el építtetni, majd a veszprémi püspökök egészítették ki. A XVI. században Fehérvár és Veszprém török kézre kerülésével Sümeg vára a Dunántúl egyik legfontosabb központjává vált. A Rákóczi vezette szabadságharc leverése után az osztrákok felgyújtották és részben lerombolták. Széchenyi György püspök a XVII. század derekán 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfalakkal vetette körbe a várost. A falak egy része ma is látható. E falakon belül épült ki a XVIII. század folyamán az ún. nemesi belváros. Központjában az XVII. században épített és a XVIII. század első felében jelentősen kibővített ferences templom és kolostor, valamint a Padányi Bíró Márton veszprémi püspök által emeltetett palota (XVIII. sz.) épületei állnak. Ezt övezi félkör formájában a piciny belváros területe. Itt áll Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő szülőháza, amely ma a Városi Múzeumnak ad otthont. A belvárostól keletre, a XVI. század folyamán alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a XVIII. században épített váristálló. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő "TizenháromVáros" városrészben áll a Padányi püskök által építtetett és az osztrák származású Franz Anton Maulbertsch freskóival díszített plébániatemplom, a hazai barokk művészet egyik legismertebb alkotása. Sümeg festői pontján találjuk a város temetőjét, ahol késő barokk, empire, copf és klasszicista síremlékek sora őrzi a Kisfaludyak, Darnayak, Eitnerek, Ramasetterek, Bogyaikak, Csehek stb. nemesek, mesteremberek és egyszerű polgárok emlékét.

Látnivalók

Capári Lovasiskola - Váristálló; Kisfaludy Sándor Szülőháza; Patonai Fazekasház; Balatonfelvidéki Radetzky Huszáregyesület kiállítása; Sümegi Vár; Püspöki Palota; Sarvalyi Erdő; Sarvalyi Forrásház; Sarvalyi Falu- és Templomrom; Neolit Kori Tűzkőbánya - Sümegi Mogyorósdomb Természetvédelmi Terület; Sümegi-Várhegy